Kánikula és uborkaszezon ellenére is kiemelt figyelmet kapott nemrégiben Szabó Tibor Benjámin írása, amely a magyar kultúrpolitika jelenlegi helyzetét és jövőbeli kilátásait elemzi. A cikk szerint a kultúrpolitika Demeter Szilárd-korszaka a végéhez közeledik, és utána valami még vadabb, sötétebb jön. A cikk a következő fő pontokat tartalmazza:

• A kormányzati kultúrpolitika a posztfasizmus módszerét használja arra, hogy a kulturális élet szereplői közül kiválassza és kirekesztse azokat, akik nem felelnek meg a normálisnak, egészségesnek, helyesnek tekintett kritériumoknak. A posztfasizmus lényege olyan biopolitikai kiválasztás érvényesítése, amely a fizikai jellegzetességek, az ösztönös viselkedés vagy a testhez társított kulturális stigmák alapján jelöli meg az idegeneket és az ellenségeket.
• A posztfasizmus egy általa rekonstruált konzervatív hagyomány folytatásaként értelmezi magát, és egy passzív forradalom keretében igyekszik átalakítani a társadalmat. A posztfasizmus egy permanens rendkívüli állapotot és egy állandó kulturális háborút tart fenn és fokoz, amíg akár csak egyetlen eltérő mű, gondolat vagy alkotó létezik.
• A kulturális élet szereplői közül sokan nem tudnak vagy nem akarnak szembeszállni a posztfasizmussal, hanem beletörődnek, passzívak maradnak vagy kollaborálnak. Ez árulásnak tekinthető, és társadalmilag eljelentékteleníti az ebben részt vállalókat. A demokratikus ellenzéknek egy olyan programot kellene kidolgoznia, amely képes megoldani az ország problémáit, és amely képes megteremteni egy igazságosabb, szolidárisabb és nyitottabb társadalmat.

Kemény, szigorú elemzés és értékelés. Legsúlyosabb fogalma - ezt a cikk is említi - a nemrégiben elhunyt Tamás Gáspár Miklós filozófustól ered. Ő jellemezte először ezzel a kifejezéssel a Magyarországon 2010 után kialakult "nemzeti együttműködés rendszerét" (NER). Nézzük ezt meg részletesebben.

Tamás Gáspár Miklós nézeteit a posztfasiszta rendszer kialakulásáról Magyarországon

Tamás Gáspár Miklós (1948-2023) a posztfasizmus fogalmát használta arra, hogy leírja a Magyarországon kialakult politikai rendszert, amelyet Orbán Viktor és a Fidesz ural. TGM szerint a posztfasizmus nem ugyanaz, mint a klasszikus fasizmus, hanem annak egy új formája, amely a demokratikus intézményeket és értékeket ássa alá és üresíti ki.

A posztfasizmus nem szünteti meg a piacgazdaságot, hanem átalakítja azt egy oligarchikus és klientelista rendszerré, amelyben a hatalom és a vagyon koncentrálódik. A posztfasizmus nem vezet háborúba vagy genocídiumba, hanem folyamatosan gerjeszti az ellenségképet és a félelmet, hogy legitimálja a nacionalista és populista politikát. (Itt az Ukrajna elleni háborús agresszió második évében reszkető hangon megkérdőjelezhetjük, vajon valóban nem vezet-e háborúba - ráadásul a magyar történelem végzetes hagyományai szerint: a rossz oldalon. 

TGM írásai és nyilatkozatai tanúsága szerint úgy vélte, hogy a posztfasizmus kialakulásának oka az volt, hogy Magyarországon nem volt valódi rendszerváltás 1989-ben, hanem csak egy elitcsere történt. A kommunista pártból kivált reformer csoportok és az ellenzéki erők közötti kompromisszumos megoldás nem teremtett igazi demokratikus kultúrát és intézményeket. A rendszerváltás után sem sikerült megoldani az ország gazdasági és társadalmi problémáit, amelyek fokozták az elégedetlenséget és a bizonytalanságot. A baloldali pártok elvesztették hitelességüket és támogatottságukat, míg a jobboldali pártok kihasználták a válságot, hogy megszerezzék a hatalmat. A Fidesz fokozatosan átvette az állam irányítását, befolyásolta a médiát, az igazságszolgáltatást, az oktatást, az alkotmánybíróságot, az ügyészséget és más független intézményeket. A Fidesz létrehozott egy új alkotmányt és választási rendszert, amelyek biztosították a párt hosszú távú dominanciáját. A Fidesz vezette állam szövetségre lépett az egyházakkal, a nagytőkével és más konzervatív erőkkel, hogy megerősítse ideológiai alapjait. Szembefordult az Európai Unióval és más nemzetközi szervezetekkel, hogy növelje hazafias imázsát. Kiépített egy professzionális propagandagépezetet, amely folyamatosan támadta az ellenzéket, a civil szervezeteket, a migránsokat, a liberálisokat és más kisebbségeket. (Újabban lásd a homofób intézkedéseket is.)

Eszerint a NER voltaképp egy olyan válasz az elégtelen, félresikerült rendszerváltásra és a növekvő társadalmi ellentétekre, amely kihasználta a baloldali-liberális pártok elhiteltelenedését és a tömegek felszítható nacionalista indulatait, az ellenségképzés iránti igényét.

Ha a NER válasz, mi lehet a válasz a NER-re?

- és hol tartunk az ellenlépések megtételében?

TGM úgy gondolta, a posztfasizmus elleni küzdelemben nem elég pusztán politikai alternatívát kínálni (de lám, még ebben sem állunk jól), hanem szükség van új társadalmi mozgalomra is, amely képes összefogni a különböző demokratikus erőket és érdekeket.

No, itt mára teljes a krach, most épp a Gulyás Márton - Kőszeg Ferenc - Helsinki Bizottság hármasa is betett mindenféle összefogásnak (tessék a 3 névre ráguglizni).

Olybá tűnik, mivel a NER-rel szemben tehetetlen, a demokratikus ellenzék magamagát rágja szét - ez évek óta tart.

Továbbá. TGM szerint a posztfasizmus elleni harc nemcsak a hatalomról szól, hanem a társadalom átalakításáról is - hát mostanában alaposan alakul, de rosszfelé. TGM azt javasolta, hogy a demokratikus ellenzéknek olyan programot kell kidolgoznia, amely képes megoldani az ország gazdasági, társadalmi és kulturális problémáit, és amely képes megteremteni egy igazságosabb, szolidárisabb és nyitottabb társadalmat, felhozta ezt Szabó Tibor Benjámin is.

Ám ettől a víziótól csak távolodunk.

Tamás Gáspár Miklós azt is hangsúlyozta, hogy a demokratikus ellenzéknek nem szabad beletörődnie a posztfasizmusba, hanem folyamatosan fel kell lépnie ellene minden lehetséges eszközzel. Nos, tapasztalunk effélét?

Hol marad tehát a válaszunk a NER-re, amorf diktatúrára, feudális úrhatnámságra, maffiaállamiságra, vadkapitalista viszonyokra, nemzetkisajátításra, demagógiára, mindent felülíró propagandára? Mit lehet tenni a posztfasizmus ellen, amikor már az antifasiszta kifejezést is sikerült szitokszóvá tenni?

Vendégposzt. Írta Alberd Yollaka. Képek: BingAI+DALL-E