Szépségsokk avagy kultúrából is megárthat a sok
Bizonyára vannak olyan szerencsés olvasói a Mechanikus narancsnak, akik az európai kultúra egyik fővárosában, Firenzében töltik, vagy fogják tölteni megérdemelt pihenésüket ezen a nyáron.
Persze a Dávid-szobrot feltétlenül meg kell nézni, van azonban egy különös jelenség, amiről érdemes tudniuk, ha a toszkán fővárosban sétálnak és múzeumokat, templomokat látogatnak. Először a híres XIX. századi francia író, Stendhal számolt be róla.
A Vörös és fekete és a Pármai kolostor szerzője Napóleon hadseregét is megjárta, tehát nem épp puhány író 1817-es firenzei látogatása alatt tapasztalta a jelenséget – melyet később róla neveztek el –, amit meg is örökített a Nápoly és Firenze: Egy utazás Milánóból Reggióba című útikönyvben.
Állítólag nem sokkal azután, hogy bement a Santa Croce-i templomba, annak végtelen szépségét, az egységnyi területre összpontosuló kultúra mértékét nem tudta feldolgozni, és elájult.
A XIX. és XX. század folyamán rengeteg hasonló ájulásos esetet jegyeztek fel a firenzei művészetkedvelők között – különösen az Uffiziben. Az orvostudomány azonban csak 1979-től ismeri el hivatalosan a betegséget, miután az olasz pszichiáter Graziella Magherini több, mint 100 turista és látogató között mutatta ki a jelenséget.
A Firenze-szindrómának vagy hyperkulturémiának is nevezett pszichoszomatikus betegség tünetei – a hirtelen gyors szívverés, szédülés, esetleg ájulás, zavarodottság, sőt akár hallucinációk. Ezek akkor jelentkeznek, amikor valaki egy lenyűgözően szép művészeti alkotást szemlél, és különösen akkor, ha egy óriási adag, feldolgozhatatlan mértékű műalkotás található egy helyen. A kifejezést használják hasonló szituációkban észlelt azonos reakciókra is, például ha valaki egy megrendítően gyönyörű természeti szépség szemtanúja.
De mi is a Stendhal-szindróma?
A Stendhal-szindróma vagy -effektus egy pszichoszomatikus jelenség, amelyet az erős művészeti élmények okozta intenzív érzelmi reakciók jellemeznek. A szindrómában szenvedő egyén erős fizikai és érzelmi reakciókat tapasztalhat, amikor művészeti alkotásokkal, például festményekkel, szobrokkal vagy zenei kompozíciókkal találkozik. Ezek a reakciók lehetnek szédülés, szívdobogás, légszomj, zavartság, emlékezetkiesés vagy akár sírás, mert az élmény túlságosan intenzív és túlterheli az egyént.
Olyan helyeken fordulhat elő, ahol rengeteg műalkotás található, például múzeumokban vagy művészeti galériákban. Az erős érzelmi hatásokat kiváltó művek, az alkotások szépsége és a művészeti élmény mélysége lehetnek a kiváltó okok.
Ám a Stendhal-szindróma valójában nem szerepel a hivatalos pszichiátriai betegségek listáján,
és egyes szakértők vitatják annak különálló fennállását. Általában a jelenség a művészet iránt érzékeny emberek között fordul elő, akik rendkívül fogékonyak az esztétikai élményekre.
Fontos megjegyezni, hogy az érintettek általában nem szenvednek tartós vagy súlyos egészségügyi problémáktól, és a tünetek általában maguktól múlnak. Azonban, ha valaki rendszeresen tapasztal ilyen jellegű erős fizikai és érzelmi reakciókat művészeti alkotások láttán, érdemes konzultálni egy egészségügyi szakemberrel.
Társblogok: a Magyar Mechanikus Narancs időről időre támogatja a Blog.hu rendszerében társult egységeit. Ezúttal ezeket: Life & Style: Egészség, környezetvédelem - biztonságos életmód | Tech, gép, kütyü: Használt laptopok előnyei.
