Kánikula és uborkaszezon ellenére is kiemelt figyelmet kapott nemrégiben Szabó Tibor Benjámin írása, amely a magyar kultúrpolitika jelenlegi helyzetét és jövőbeli kilátásait elemzi. A cikk szerint a kultúrpolitika Demeter Szilárd-korszaka a végéhez közeledik, és utána valami még vadabb, sötétebb jön. A cikk a következő fő pontokat tartalmazza:
- A kormányzati kultúrpolitika a posztfasizmus módszerét használja arra, hogy a kulturális élet szereplői közül kiválassza és kirekesztse azokat, akik nem felelnek meg a normálisnak, egészségesnek, helyesnek tekintett kritériumoknak. A posztfasizmus lényege olyan biopolitikai kiválasztás érvényesítése, amely a fizikai jellegzetességek, az ösztönös viselkedés vagy a testhez társított kulturális stigmák alapján jelöli meg az idegeneket és az ellenségeket.
- A posztfasizmus egy általa rekonstruált konzervatív hagyomány folytatásaként értelmezi magát, és egy passzív forradalom keretében igyekszik átalakítani a társadalmat. A posztfasizmus egy permanens rendkívüli állapotot és egy állandó kulturális háborút tart fenn és fokoz, amíg akár csak egyetlen eltérő mű, gondolat vagy alkotó létezik.
- A kulturális élet szereplői közül sokan nem tudnak vagy nem akarnak szembeszállni a posztfasizmussal, hanem beletörődnek, passzívak maradnak vagy kollaborálnak. Ez árulásnak tekinthető, és társadalmilag eljelentékteleníti az ebben részt vállalókat. A demokratikus ellenzéknek egy olyan programot kellene kidolgoznia, amely képes megoldani az ország problémáit, és amely képes megteremteni egy igazságosabb, szolidárisabb és nyitottabb társadalmat.
Kemény, szigorú elemzés és értékelés. Legsúlyosabb fogalma - ezt a cikk is említi - a nemrégiben elhunyt Tamás Gáspár Miklós filozófustól ered. Ő jellemezte először ezzel a kifejezéssel a Magyarországon 2010 után kialakult "nemzeti együttműködés rendszerét" (NER). Nézzük ezt meg részletesebben.
Tamás Gáspár Miklós nézeteit a posztfasiszta rendszer kialakulásáról Magyarországon
Tamás Gáspár Miklós (1948-2023) a posztfasizmus fogalmát használta arra, hogy leírja a Magyarországon kialakult politikai rendszert, amelyet Orbán Viktor és a Fidesz ural. TGM szerint a posztfasizmus nem ugyanaz, mint a klasszikus fasizmus, hanem annak egy új formája, amely a demokratikus intézményeket és értékeket ássa alá és üresíti ki.
A posztfasizmus nem törekszik a totális diktatúrára, hanem egyfajta hibrid rendszert hoz létre, amelyben a látszatdemokrácia és az autoriter nacionalizmus keveredik. Nem épít ki egy egységes ideológiát, hanem pragmatikusan alkalmazkodik a különböző társadalmi csoportok érdekeihez és elvárásaihoz.
A posztfasizmus nem szünteti meg a piacgazdaságot, hanem átalakítja azt egy oligarchikus és klientelista rendszerré, amelyben a hatalom és a vagyon koncentrálódik. A posztfasizmus nem vezet háborúba vagy genocídiumba, hanem folyamatosan gerjeszti az ellenségképet és a félelmet, hogy legitimálja a nacionalista és populista politikát. (Itt az Ukrajna elleni háborús agresszió második évében reszkető hangon megkérdőjelezhetjük, vajon valóban nem vezet-e háborúba - ráadásul a magyar történelem végzetes hagyományai szerint: a rossz oldalon.
TGM írásai és nyilatkozatai tanúsága szerint úgy vélte, hogy a posztfasizmus kialakulásának oka az volt, hogy Magyarországon nem volt valódi rendszerváltás 1989-ben, hanem csak egy elitcsere történt. A kommunista pártból kivált reformer csoportok és az ellenzéki erők közötti kompromisszumos megoldás nem teremtett igazi demokratikus kultúrát és intézményeket. A rendszerváltás után sem sikerült megoldani az ország gazdasági és társadalmi problémáit, amelyek fokozták az elégedetlenséget és a bizonytalanságot. A baloldali pártok elvesztették hitelességüket és támogatottságukat, míg a jobboldali pártok kihasználták a válságot, hogy megszerezzék a hatalmat. A Fidesz fokozatosan átvette az állam irányítását, befolyásolta a médiát, az igazságszolgáltatást, az oktatást, az alkotmánybíróságot, az ügyészséget és más független intézményeket. A Fidesz létrehozott egy új alkotmányt és választási rendszert, amelyek biztosították a párt hosszú távú dominanciáját. A Fidesz vezette állam szövetségre lépett az egyházakkal, a nagytőkével és más konzervatív erőkkel, hogy megerősítse ideológiai alapjait. Szembefordult az Európai Unióval és más nemzetközi szervezetekkel, hogy növelje hazafias imázsát. Kiépített egy professzionális propagandagépezetet, amely folyamatosan támadta az ellenzéket, a civil szervezeteket, a migránsokat, a liberálisokat és más kisebbségeket. (Újabban lásd a homofób intézkedéseket is.)