Virágot ültetni bűn? - avagy kik a gerillakertészek?
Elég sok dolog van, amit közterületen tilos művelni, és büntetés jár érte. Megbüntethetnek, ha rajtakapnak, hogy az utcán verekszel, szeretkezel, falra firkálsz, sőt mostanában már azért is, ha alszol. A fõbenjáró bűnök egyike az is, ha engedély nélkül virágot ültetsz. Vannak, akik szándékosan szegik meg ezt a szabályt azért, hogy felhívják a figyelmet a környezet elhanyagoltságára: ők a gerillakertészek.
A gerillakertészet viszonylag új keletű mozgalom. Az első tudatosan működő ismert gerillakertész egy New Yorkban élő hölgy volt a hetvenes években, akciói azonban akkor még egyedülállónak számítottak. A mozgalom valódi virágzásáról (csak hogy stílszerűek legyünk) a kilencvenes évek második felétől beszélhetünk, a központ minden kétséget kizáróan Nagy-Brittannia, de kisebb-nagyobb létszámban ma már az egész világon tevékenykednek gerillakertészek. Az aktivisták célja a világon mindenhol ugyanaz: növényekkel széppé varázsolni egy-egy gondozatlan területet a tulajdonos tudta és engedélye nélkül. Ez lehet akár egy magánszemély kertje is, de persze minél feltűnőbb helyen van az adott földdarab, és minél nagyobb hatóság orra alá lehet ezzel borsot törni, annál jobb. Az igazán nagyratörők nem állnak meg a virágtelepítésnél: tudunk olyan akcióról, ahol fákat ültettek közterületre, hogy felhívják a figyelmet a nagyvárosi parkok elhanyagoltságára.
Fontos tudni, hogy a gerillakertész sazámára a növény nem eszköz, hanem olyan élőlény, amiért felelősséget vállal. Így egy-egy akció nem ér véget a növények elültetésével: az igazi gerillakertész titokban folyamatosan gondját viseli a “megszállt” területnek, és a valódi siker az, ha a rögtönzött kis kert elfogadott részévé válik a környezetnek.
2011 május elsején egyedülálló nemzetközi akciót szerveztek Európa gerillakertészei. Az adott napon több nagyvárosban napraforgókat ültettek elhanyagolt közterületekre. A növények fejlődését folyamatosan nyomon követték és dokumentálták, míg végül most augusztusban azok a szerencsések, akik munkáját nem tette tönkre a közterület-felügyelet, büszkén mutathatták be, hogy növényük kivirágzott, mintegy jelképezve azt, hogy a természet végül győzedelmeskedik a betonrengetegek felett.
A brit gerillakertészek központi honlapján hasznos tippeket is találhatunk, hogyan vágjunk bele, ha gerillakertészkedéshez támad kedvünk. Érdemes végigkövetni az egész folyamatot, hogy lássuk, mennyire átgondolt egy-egy akció. A tapasztalt zugültetők legfontosabb tanácsai a következők:
- Keress egy elhanyagolt területet, lehetőleg olyat, ami közel esik a lakóhelyedhez vagy a naponta bejárt útvonalaidhoz, hogy folyamatosan szemmel tudd tartani
- Tervezd meg az akciót alaposan. Időzítsd az esti órákra, mikor nem zavarhatnak meg, és vigyél magaddal néhány barátot, hogy segítsenek és támogassanak
- Szerezz növényeket – minél olcsóbban, annál jobb, a legjobb, ha van, aki ingyen felajánl neked néhányat.
- Olyan növényeket válassz, amelyek jól bírják majd az adott terület nyújtotta életkörülményeket: legyenek ellenállóak az időjárással szemben, és szükség esetén tűrjék jól, ha a gyalogosok rájuk lépnek
- Szükséges felszerelések a nyilvánvalóakon kívül: egy pár kertészcipő vagy gumicsizma és nagy, erős nejlonzsákok a növények biztonságos szállításához
- Használj mindig természetes anyagokat a növények gondozásához – ez vonatkozik a talaj fellazítására, a tápoldatokra és prazitamentesítésre is
- Egy igazi gerilakertésznél bárhova is megy, mindig van víz a növények megöntözéséhez
- Az akcióhoz vigyél magaddal egy csinos lányt: segít szemmel tartani a járókelőket és szükség esetén elvonja a rendőrök figyelmét
- Helyezz el a megfelelő helyeken plakátokat és szórólapokat, így tudatod az arra járókkal, hogy az adott területen akció zajlik, és felhívod a figyelmüket környezetük szebbé tételére
Bár a mozgalom viszonylag új keletű, már Magyarországon is vannak, akik ilyen módon próbálnak valamit tenni a nagyvárosok szürkesége ellen. A legutóbbi átfogó akció az utakon keletkezett fagykárok kijavítását célozta “Virágot minden kátyúba!” néven. És bár a gerillakertészek szabálysértők, és a törvény szerint büntetés jár nekik, a legtöbben nem tudunk rájuk haragudni – talán mert valamiért, és nem valami ellen dolgoznak.
a régi Gépnarancs archívumából, 2011. aug. 22.
A régi közéleti portál címén jelenleg cikkgyűjtő marketing oldal működik: Gépnarancs
Van-e kapcsolat a gerillakertészet és télikertépítés között?
Bár a gerillakertészet és a télikertépítés eltérő tevékenységek, vannak közös pontok, ahol kapcsolódhatnak egymáshoz.
A gerillakertészet a városi környezetben vagy más nem hagyományos területeken történő titkos kertészkedésre utal. Ez gyakran azt jelenti, hogy engedély nélkül, váratlan helyeken alakítanak ki kis kerteket, például üres parcellákon, elhagyatott területeken, városi terekben vagy éppen az épületek homlokzatán vagy tetőin. Célja a városi zöldterületek bővítése, a természet visszahozása az urbánus környezetbe és a közösségépítés.
A télikertépítés viszont az otthoni környezetben, általában engedéllyel és tervezéssel történik. A télikertek zárt térként funkcionálnak, lehetővé téve a növények termesztését és az élvezetet az egész évben, függetlenül az időjárástól. A télikertek általában az otthonokhoz vagy kertekhez csatlakoznak, és különböző anyagokból, például üvegből vagy polikarbonátból épülnek.
Azonban mindkét tevékenységben jelen van a kertészkedés és a természet közelsége. Mindkettő a zöldterületek bővítését és a környezetvédelmet szolgálja. Az otthoni télikertek lehetőséget nyújtanak a növények nevelésére és a kertészkedésre az év bármely szakában. Egyes télikertek akár gerillakertészet inspirációval is rendelkezhetnek, ahol váratlan helyeken, például tetőkön vagy homlokzatokon helyeznek el növényeket, hogy zöldítést és természetet vigyenek az épületekbe.
Kapcsolódó cikk: Virágok és növények a télikertben.
